A szociáldemokráciáról - röviden

                 Mi a szociáldemokrácia?

     A szociáldemokrácia a 19. század második felében keletkezett társadalmi politikai elmélet és mozgalom a kapitalizmus kritikájára, korlátozására és békés megváltoztatására, a dolgozó emberek javára. A munkásmozgalom demokratikus irányzata, amely elutasítja a társadalom erőszakkal való megváltoztatását, a diktatúra minden fajtáját, a proletárdiktatúrát és a fasizmust.
     A tőke-munka együtt hozza létre az anyagi és szellemi jólétet. Ezért a szociáldemokrata politika a harmonikus együttműködésüket szolgálja. Érdekütközés esetén a kiszolgáltatottabb fél, a munka, a munkás, a bérből, fizetésből élő politikai képviseletét látja el a társadalmi béke megőrzése érdekében.

     A szociáldemokrácia több mint száz éve védi Nyugat Európában a bérből és fizetésből élőket. Célja a dolgozó ember beemelése a polgári társadalomba. Elvetjük a vagyon, az iskolai végzettség, a vallás, a bőrszín alapján történő negatív ítélkezést.

     A bérből és fizetésből élőknek is joguk van beleszólni a parlamenti demokráciába. A modern polgári nemzetbe nemcsak a kiváltságosok, hanem mindenki beletartozik. Az emberhez méltó életre minden dolgozónak joga van.
     A szociáldemokrácia nem elutasítja, hanem demokratizálni és hasznosan fenntartani kívánja az államot, a parlamentet ugyanakkor támogatja a kis közösségek működését.

     A szociáldemokrácia horizontálisan szerveződik. Támogatja a kis közösségek szerveződését és öntevékenységet. Több mint száz éve sikerrel támogatja a szövetkezeti mozgalmat, ami a kistermelők gazdasági önvédelmét látja el.
     A szociáldemokrácia a szakszervezeti mozgalomból nőtt ki. A szakszervezet a munkások, és alkalmazottak gazdasági érdekvédelmét látja el. A szociáldemokrata párt pedig a parlamentben a politikai érdekeikre őrködik.

     A szövetkezeti és a szakszervezeti mozgalom is fontos önvédelmi szerveződés. Kiváló terep az öntudatos közpolgárok, szociáldemokrata politikusok kinevelődésének. A szociáldemokrata mozgalom szerves része az önművelés, a népfőiskolai képzés, a kulturális, szociális, közösségi önkéntes munka.

     A szociáldemokrácia mélységesen tiszteletben tartja az egyén lelkiismereti, gondolati és vallásszabadságát. Védi a hagyományos emberi kapcsolatokat, közösségeket és értékeket, mint amilyen a hazaszeretet, a családi élet, az anyaság, az emberi élet tisztelete.

     Az államnak korunkban is fontos gazdaság-társadalom és kultúra szervező feladata van!
     A sikeres országok tapasztalatai egyértelműen bizonyítják ezt.
     A szociáldemokrácia a tőke, az áru és a munkaerő szabad nemzetközi áramlásának híve. A mai válság mutatja, hogy a szabad tényező áramlás a globalizmus-ideológia egyik legellentmondásosabb tétele. A szociáldemokrácia nem helyesli az elzárkózó, protekcionista politikát, a nemzetközi gazdasági és technológiai együttműködés híve, ám a világgazdaság működésének szabályozottságát támogatja. Ezt a világ stabilitása és a gyengébb országok védelme érdekében teszi.

     Nyugat-Európában a munkásmozgalomnak ez a polgárosult változata, a szociáldemokrácia vált általánossá! Portugáliától Svédországig, Ausztriától Izlandig az európai politikai berendezkedés egyik alappillérévé vált. A kereszténydemokrata néppártokkal váltógazdaságban szolgálja a nemzetek és az egységesülő Európa jólétét.

     A jólét társadalmi közérzet! Nem csupán pénztárca! Megélhetés, önbecsülés, értelmes célok, egymás elfogadása, igazságosság, tisztelet, bizalom, kölcsönösség, egymás mellett létezés. Nemcsak kenyérrel él az ember.

És nálunk hogy volt ez?

     Közép és Kelet-Európában viszont a radikális kommunista, marxista, leninista pártok törtek egyeduralomra a második világháború után. Pedig Magyarországon a Szociáldemokrata Párt volt az első modern párt, 1890-ben alakult.
     A Horthy korszakban az SZDP kemény, legális ellenzéki párt volt. A Bethlen-Peyer paktum a politikai ellenfelek közti okos kompromisszum volt.
     Védte a bérből, fizetésből élők érdekét. A Bethlen-Peyer paktummal hozzájárult a két világháború közti társadalmi békéhez.

     A kommunista párt ekkoriban illegalitásban volt, tagjai börtönökben ültek, vagy Moszkvába menekültek.
     A második világháborút követően, - a koalíciós években - a szociáldemokraták részt vettek a kormányban, az újjáépítésben, a földosztásban, a feudális előjogok megszűntetésében, a vegyes tulajdonú gazdaság megvalósításában.

     1948-ban fordult a kocka.
     Az orosz tankok árnyékában a kommunista párt minden pártot felszámolt. A szociáldemokrata pártot erőszakosan beolvasztotta a kommunista pártba. De sok szociáldemokrata ellenállt. A nem egyesülőket az állampárt börtönbe vetette, megkínozta, kivégezte. A Szociáldemokrata Párt vagyonát elkobozta, és abból azóta sem adott vissza semmit. Sok szociáldemokrata vezető emigrálni volt kénytelen.

     A Szociáldemokraták részt vettek az '56-os forradalomban, 1956. október 31-én újjá alakult a Szociáldemokrata Párt. Nagy Imre második kormányában Kéthly Anna, Kelemen Gyula, Fisher József kapott miniszteri tárcát.
     A forradalom leverése után megtorlás és börtön következett, ekkor emigrált a szociáldemokrata politikusok második hulláma.
     A kommunista egy párt rendszer egészen 1989-ig tartott.

Miért szorították ki a szociáldemokratákat a rendszerváltásból?

     A Szovjetunió által vezetett kommunista világrendszer 1989-ben összeomlott. A rendszer átalakítását azonban a régiből átalakított erőközpontokból irányították. Hiszen nem is volt más. A kommunista diktatúrát egyik napról a másikra a neoliberális diktatúra váltotta fel.
     Száznyolcvan fokos fordulat következett be. (Azokat a kommunistákat, akik ezt a fordulatot, akár erkölcsi okokból, nem fogadták el, kitaszították. Belőlük lett a Munkáspárt.)

     1948-ban a kommunisták államosítottak, 1989-ben pedig privatizáltak. Kitették a táblát: Magyarország eladó! A magyar nemzetgazdaság több mint száz évig építgetett vagyonát a reforkommunisták, újliberálisok, és konzervatívok egymást váltva és vállvetve külföldi cégeknek egyenesen és közvetítéssel eladták. A vagyon egy részét hazai továbbítóknak és csődbe vivőknek adták át.

     Külgazdasági kapcsolatainkat előnytelenül és felelőtlenül szétzilálták. A világgazdaságba való visszatérésünk rendkívüli veszteségek elszenvedésével zajlott le. Szétszakították hagyományos külgazdasági kapcsolatainkat, keleti piacainkat, főként az orosz, a volt KGST, és az arab piacainkat, ezzel sokkszerű dominóhatást indítva el.

     A munkanélküliség és az infláció próbára tette a bérből és fizetésből élő családok türelmét. A segélyeken és a nagy ellátórendszereken keresztül patakokban folyt a közpénz, elkerülendő a társadalmi elégedetlenséget. A hamis társadalmi béke alapja az lett, hogy fogja be mindenki a száját, a nagyok nagyot lopnak, a kicsik meg kicsit. A vége csak ez lehetett: az ország elzálogosítása.
     A nagy ellátórendszerek szükséges átalakítása azonban nekünk szociáldemokratáknak nem ugyanazt jelenti, mint a neoliberálisoknak. A szociális rendszerek eredetileg nem elsősorban a segélyrendszerek! Hanem az államilag garantált egészségügyi, betegségi társadalombiztosítás, nyugdíj, a családi pótlék, a gyes. Mindezt "átalakítás, reform" címén meg akarják szűntetni, vagy magáncégek kezébe adni, tőzsdére vinni. Legújabban az oktatásügyet vették célba! Figyeljünk, mert ezek NEM REFORMOK, hanem egész egyszerűen A MAGYAR KÖZVAGYON PRIVATIZÁLÁSA KÜLFÖLDI TŐKETULAJDONSOK ÁLTAL.

     Mégis, a valamikori "gaz imperialistából" fehér lovon szőke herceg lett. A békából királykisasszony. A rendszerváltó reformkommunisták bárkit inkább elfogadtak, csak a szociáldemokraták ne jöjjenek! Csak egy demokratikus, európér baloldal fel ne álljon!
     A nagy, hierarchikus rendszerekhez szokott reform kommunisták szempillantás alatt léptek át a nagybankok és multik világába. A pártközpont és a cégközpont utasítása annyiban hasonlít egymáshoz, hogy gondolkodás nélkül végre kell hajtani.

     Villámgyorsan megkezdődött az államhatalom szétzilálása. A szélsebes privatizációt csak az államigazgatás összeroppantása tudta felülmúlni.
     A volt kommunisták egy része- a neoliberalizmus új apostolai egyszerre hoztak létre egy eddig nálunk ismeretlen információs - gazdasági - vagyoni szervezettséget, és egy Magyarországon eddig soha nem ismert káoszt és nihilt.

     A szemünk előtt nőtt ki egy az állami vagyon és az európai uniós pénzek manipulálásával megtollasodott komprádor burzsoázia. Tucat számra jelentek meg a soha senki által meg nem választott és/vagy számon nem kért politikai par-venük az államgépezetben és az önkormányzatokban.

     Ezek a "nagyvállalkozók" és "nagypolitikusok" többsége egy percig sem tudnának létezni a víz tetején, az igazi vállalkozói és politikai piacon, az állam kövérre fújt úszógumija nélkül!

     A másik oldalon egy atomizált, szárnyaszegett, cserbenhagyott, önvédelemre csak lassan képes társadalmat látunk.
     Mindez nekünk, szociáldemokratáknak nem meglepetés. A 20 év történetének zárt logikája van. Minden politikai és már azon kívül eső (!) eszközt felhasználtak azért, hogy a rendszerváltáskor a szociáldemokraták ne kerüljenek a parlamentbe.
     Hát ezért.
     Személyes áldozatvállalásunk, átgondolt programunk, pontosan bekövetkezett előre jelzésünk minket igazolt. Igazunk birtokában, tegyük a dolgunkat. Keressük meg egymást, építsük újra a magyar baloldalt!

     Az egykor a magántulajdonokat államosító, az imperializmus ellen harcoló, az ellenfeleiket kíméletlenül likvidáló kommunisták második, harmadik nemzedéke már más eszméket követ. A hajdani marxistákból, maoistákból áttért neoliberálisok a neofiták buzgalmával tagadják az állami tulajdont. Széthordják, kiárusítják a magyar nép által több generáción keresztül létrehozott nemzeti vagyont.

     A munkanélküliség és a szociális problémák "kezelése", a strukturális átalakítások, a nagy elosztórendszerek szakszerű reformja elmaradt, a fejlődő világban jól ismert adósságcsapda, a minden képzeletet felülmúló állami korrupció, az államigazgatási tehetetlenség --- csak ide vezethetett, ahol most vagyunk.

     A kérdés most az, hogy a nép honnan várja sorsának jobbra fordulását? És hogy végre hajlandó e valamit is tenni saját maga a sorsa jobbra fordulásáért?

     A kérdések kérdése azonban az, hogy a hivatalos "magyar progresszió" - baloldaliak és liberálisok - beismeri e végre történelmi tévedését?
     Azt, hogy a szociáldemokraták szétzúzásával a rendszerváltás lehetséges kiegyensúlyozóit tették tönkre.
     Azt, hogy neoliberális módszereikkel felerősítették a nemzeti radikalizmus egyre agresszívabb változatait.
     Ellenezzük a hamis liberális segélypolitikát, a lehetőség szerinti minél teljesebb foglalkoztatás híve vagyunk. Ezt részben a magyar magán vállalkozások ösztönzésével, részben közberuházás, közvállalat, közszolgáltatás révén lehet elérni. EZ A VEGYESGAZDASÁG.
     A rendszerváltás 20 éve a teljes politikai érték és erkölcsvesztés korszaka volt.
     Ez nem a rendszerváltás szükségszerű velejárója! Ez sokkal szomorúbb annál.
     Tévedés, hogy egy baloldali -liberális politika így fenntartható. Ez nem baloldaliság. Ez nem liberalizmus. Ez játék a tűzzel.
     A szociáldemokraták más utat járnak. Történelmi tapasztalataik vannak.

Mi szociáldemokraták sokfelé vagyunk, sok féle pártban és párton kívül. Ahhoz, hogy felépítsük az új magyar baloldalt a szociáldemokrata értékrend alapján, meg kell, hogy keressük egymást. Várunk benneteket!


Dr. Petrasovits Anna és Dr. Kulcsár Péter